Húsvét
Húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap. Ez az ünnep egyben az emberiség azon hagyományait viszi tovább, miszerint akkor élhetünk harmóniában a természettel és a természetfeletti erőkkel, ha alkalmazkodunk a természeti ciklusokhoz, az évszakok változásához, a Nap és a Hold járásához.
A régi emberek jobban figyeltek, kapcsolódtak a természethez. Munkájukat, mindennapi életük rendjét, örömeiket, bánataikat is befolyásolta a természet örök változása. A húsvét a tavasz megérkezését, a megújulást és újjászületést is jelentette.
A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. A húsvét angol neve: passover, átrepülést jelent. Gyakorta használják az Easter elnevezést, mely a német Oster szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, Ostara az alvilág úrnője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt.
Ostara az újjászületés, a termékenység istennője, akit tavaszi virágokkal, indákkal körülvéve, tojással kezében, lábánál nyulakkal, feje felett repkedő madarakkal ábrázolják. Fejét tavaszi virágokból font koszorú ékesíti. Az istennő és a kezében lévő tojás a természet, az emberek újjászületését, és a tavaszi ébredést szimbolizálja. Ostarának a legenda szerint volt egy különleges madara, amely színes tojásokat tojt. Egy napon az istennő a madarat a gyerekek szórakoztatására nyúllá változtatta, azóta tojnak a nyulak színes tojásokat. De az is lehet, hogy neve az East, a kelet szóból származik, s a napfelkeltére utal.
A húsvét ünnepi előkészületei, a hagyomány szerint már hamvazószerdával megkezdődnek, (mely onnan kapta nevét, hogy ekkor a templomban megszentelik az előző évi barka hamuját, megkenik vele a hívők homlokát, elhárítva ezzel a bajokat.)
Innentől kezdve 40 napig lemondunk az ételről. Ezt a szokást Jézus 40 napig tartó sivatagi böjtjének emlékére tartjuk, amely talán önmegtartóztatásra tanít. Ez a fajta lemondás alkalmat ad a megtisztulásra, elmélyülésre, tisztításra kívül-belül. A húsvét szó is a hús elhagyását jelentette. Nagyböjt alatt sok helyen egy nap csak egyszer ettek, olajjal vagy vajjal főztek, zsírt, húst nem fogyasztottak, csak száraz növényi ételeket. Hamvazószerdán az összes edényt, fazekat, lábost hamuval kilúgoztak, hogy zsírnak nyoma se maradjon, de még az edény falán sem.
Virágvasárnap a bevonulás napja. A magyar népszokás ezen a napon a zöldág-hordás, más néven villőzés: a termékenységet segítő eljárás. Az ággal megütögették a fiatal lányokat, menyecskéket. A virágvasárnapot megelőző szombaton a gyerekek barkát szednek és virágvasárnap a templomban megszentelik. Sok helyen zajos határkerülést tartanak, ezzel keltik fel a tavaszt és űzik el a rossz szellemeket.
Nagypénteken a sötét, dísztelen templomokat nagyszombat reggelére virágokkal, zöld ágakkal díszítik fel. Ez a nap a másik elem, a tűz ünnepe. Este a templomban az új tüzet ünneplik, melyet csiholással élesztenek Sok helyen szokás ilyenkor új ruhát felvenni, vagy legalább kalapot, kesztyűt viselni. Nagypéntek Jézus keresztre feszítésének a napja, a gyászünnep. A víz mágikus ereje lép előtérbe. A rituális mosakodás jelenik meg a hajnali mosakodásban, melyet csak fiatal lányok végeztek, s mely bajelűző szereppel bírt. E naphoz jellegzetes ételek tartoztak - korpából készült savanyú leves, esetleg tojás. Van olyan vidék, ahol e napon kenyeret sütnek, melyet vagy megőriznek a következő nagypéntekig, vagy odaadják az első koldusnak. Sok helyen igen elterjedt a forró húsvéti kalács, melyet főleg az utcai árusoktól vesznek. Nagyszombat a feltámadás jegyében zajlik. Az esti körmenetek, a templomokban az új tűz gyújtása, mely Jézus és egyben a remény jelképe. Tulajdonképpen Nagyszombathoz tartoznak a jellegzetes ételek is, mint például a tojás, a bárány és a kalács.
Húsvét vasárnap maga a feltámadás napja. Ekkor sokan megnézik a Napfelkeltét, majd a hagyomány szerint bárányt fogyasztanak. A bárányevés az "áldozati bárányságot", azaz Jézus halálát szimbolizálja. Ezért is nevezik őt a mai napig Isten bárányának.
